"Hogy valamibõl citromtorta lesz-e vagy bajai halászlé - az csak menetközben derül ki."¹

Kõrösi Zoltánnak nem ez az elsõ regénye, de a szerzõi alcímadás szerint az elsõ 'nagyregény', amelyet persze nem lehet ([és nem is szabad] elég[gé]) komolyan venni, hiszen a fõcím kicsinyítõ képzõje rögtön óvatosságra vagy ironikus hozzáállásra int. A korábbi kötetek nyilvánvalóvá tették a szerzõ töredékes történetmondásra építõ, mégis gördülékeny és koherens szövegszövését, írásmódját, melyet az újabb regény tovább folytat. A testtõl való szabadulás útja² címû novelláskötet Bureck-történetei készítették elõ a regényeket, A tárt szárnyú lepkét³ és a Romkertet,⁴ melyek az Orrocskák elõképeinek tekinthetõk. A tárt szárnyú lepke a Kafkától választott mottó egyik mondatát - „Én pedig elámultam, micsoda biztonsággal viselik ezek az emberek az életet" - sokszorozza meg, írja körül: az (én)narrátor szereplõit - a maga attitûdjét ellenpontozva - olyan Másként és Másikként láttatja, akik a lét és saját létezésük iránt mintha egyértelmû könnyedséggel viseltetnének. A Romkert egy nyomozás története, de nem a klasszikus értelemben vett detektívtörténet, annak egy személyesen fiktív, fiktíven személyes változatát alkotja meg, a kliséket és toposzokat magánmítosszal ötvözve. (A hozzá választott mottó Füst Milántól: „- S mi vár engem odahaza? Ugyanaz. Vagyis a rejtély.") S ahogy az már lenni szokott, és amin a kortárs regény olvasója nem is nagyon lepõdik meg, feltûnik korábbról ismert név is az újabb regényben.⁵ A történetek a csodálatos csecsemõk életébõl (Útiregény) pedig a különféle „esetek" (Gyûdi eset, Szombathelyi eset, Kálvin téri eset stb.) rejtélyekre összpontosító megírásával a következõ regény világát elõlegezi: „Hiszen tudja azt jól mindenki: vannak olyan történetek, hogy sem elfeledni, de elhinni és felemlegetni se lehet õket, úgy hevernek szerteszét, mint a vízbe dobott kövek."⁶

Az Orrocskák kicsinyítõképzõs fõcímválasztása szándékoltan látszik ellentmondani az alcímnek: (nagy-budapesti-szerelmes-regény), pontosabban: a két cím ellenpontozza egymást, azt sugallva, hogy (a) 'nagyregény' megírása nem lehetséges; számos elképzelhetõ regényírási technikára, módszerre, hagyományra játszik rá, de mindegyik csak opció marad. Ezt látszik megerõsíteni, hogy - bár Kõrösi Zoltán narrációja megõrzi korábbi sajátosságait - a mondatfûzés megszakítottsága és töredékessége válik hangsúlyossá, valamint a különbözõ történetek egymáshoz illesztése, mely szerkezetileg nem valódi egymásba fûzés, s nem hozza létre azt a szubtextust, mely búvópatakként valóságosan összetartja a szöveget, 'regénnyé teszi a regényt': az 1990-es évek szerelmesei - leplezetlenül beszélõ nevekkel: Bárány Ádám és Farkas Katalin - hátterének feltárásával lép be a közelmúlt történelmi eseményeibe is a szövegfolyam, s az 1950-es, 60-as évek Magyarországából, Budapestjébõl villant fel eseteket. Ezek az ironikus részletek azonban töredékek, amelyek hangulatokat idéznek fel, és nem olyan történetfûzéssel építkeznek, mint például Garaczi László Pompásan buszozunk vagy Kukorelly Endre A Szovjetónió története címû regényei, amelyekben az összehangolt, következetes nézõpontú narráció teremt rendezõelvet, de nem is nagyvárosi, posztmodern detektívtörténet, mint Lengyel Péter nagyregénye, a Macskakõ, amely a hagyományt mind a regény-, mind a várostörténet, de a személyesség szintjén is egységbe olvasztja. Kõrösi Zoltán nagy-budapesti-szerelmes-regényében sok minden van, de mintha mindezzel éppen a 'minden megvan' érzetét rombolná le, történjék ez akár az írói intenció szerint, akár szándéktalanul.

A mese és a regény narratívája összeszövõdik a dokumentumok és idézetek beépített technikájával, állandóan emlékeztetve arra, hogy ebben a regényben minden relativizáló-dik, mintha itt semmit sem lehetne 'komolyan venni', mintha az archaikus-klasszikus görög gondolkodás egyik felismerése bukkanna elõ minduntalan: vigyázz, halandó, mert tévedhetsz, és tévedsz is állandóan. Ezt látszik megalapozni a regény elején megjelenõ 'ujjelvágás' története, és visszatérõen megerõsíteni az ismétlõdõen megjelenõ 'farkas-kutya-ember' antropomorf szörny látszólagos pusztítása. A mesekellékekbõl elõvarázsolódó, a kritikus helyeken és személyek esetében megjelenõ 'szörny(ecske)' - úgy tûnik - a narrátori (vagy a sorsszerû vagy a történelmi vagy a véletlen okozta vagy...) ítélkezés megjelenítõje is: komikusan-ironikusan, nem nélkülözve idõnként az olvasóval való összekacsintást sem - mindezt persze a narrátor kikerülhetetlen idõeltolódáson alapuló, visszapillantó horizontjából, ironikusan tudja megtenni; elbizonytalanítva akár még a történeten belüli létezését is, eltüntetve a határokat a realitás és képzelet, vízió és lidércnyomás között: „Hová, hová nem, szertefoszlottak a nyomok. / Eltûnt a dúvad, mintha nem is lett volna. / Vagy ha volt is, ki hiszi azt el." (237)

Úgy tûnik: az egymással párhuzamosan futó és idõnként találkozó textusok kapcsolata meghatározó szerkesztõelvként mûködik Kõrösi Zoltán új regényében. A fõcímre utaló szerelmes-történet elgondolható fõtextusként is, de valójában inkább textus-fragmentumok egymásnak ütköztetése, egymást érintésének szövete alkotja a regény szerkezetét; repetitív textus-fragmentuma pedig az 'antropomorf farkas' (történetének) be-betörése a különbözõ szöveghelyekre és 'sorsokba', amely a hiteltelenség és a hihetõség, a bizonytalanság és a bizonyítás egymásnak ellentmondani látszó szándékát egyszerre valósítja meg. A fejezetcímek égtájai a regénybeli Magyarország egy-egy térségére utalnak, az egyes helyszíneken történõ események szálait Budapesten összefuttatva; az orrocskák kicsinyítõképzõs használata is szerkezeti szervezõelem - ellenpontozva a játékos és gazdag asszociációs lehetõségeket tartalmazó magyar szót a komolyan hangzó latin elnevezésekkel: apex nasi, vestibulum nasi, nasi medius, cavum nasi. Ez az anatómiai sorrend az egyre beljebb haladást mutatja, hasonlóan a szöveg bõvüléséhez, de az elmélyülés vagy elmélyítés (szándéka) nélkül, csupán a „szaglászás" (?) szintjén idõzve. Mindent a felszínen tart, még a rejtélyek sem igazi rejtélyek, az eseményeknek, tényeknek nincs mélységük vagy kockázatuk. Egyszerûen vannak, egymás után és/vagy egymás mellett, nincsenek kihegyezve a verifikációra, nem akarnak meggyõzni. Mintha a szándék a mesélés örömében és az olvasó elcsábításában merülne ki, ami persze nagyon is vonzó, mégis hiányérzetet kelt. Nem csupán amiatt, mert megtévesztésekrõl és szkeptikus rákérdezésrõl van szó, hanem, mert felülírásról: a 'szerelmes-regény' egyrészt a XIX. századi hagyományt felidézõ megjelölés száz évvel késõbbi változataként kedves és játékos iróniába bújtatott kapcsolat (246-247), mely esetlegesen szövõdik össze éppen Budapesttel; másrészt nem csupán a szerelmes-regény-hagyomány továbbírhatóságát kérdõjelezi meg, hanem a detektívtörténet, a történelmi regény, az esszéregény tradicionális folytathatóságáét is. (Ekként ellenpontozza az említett Lengyel Péter-regényt, amely affirmálja e hagyomány kontinuitási lehetõségét.)

Nem azért a hiányérzet, mert a szerelmi történet deszakralizálása és illúziómentesítése történik meg (222-223), nem, mert a detektívtörténet egy-egy eset üggyé váló felmutatása lesz; nem amiatt, hogy a történelmi szál a hétköznapi történések és a mindennapi szereplõk tablóján bomlik ki; sem azért, mert az esszéregény hagyományaiból egy-egy ironikusan, parafrazeálva idézett bölcselkedõ félmondat marad (például „Nem léphetsz kétszer ugyanabba az emberbe." [291]). A hiányérzet, mintha azért jelenne meg, mert a szövegnek sikerül nagy várakozást ébresztenie a történetek mélyebb rétegeibe való pillantás iránt, de végül is nem sikerül beteljesítenie. Lehetséges, persze, hogy ez írói szándék, és leginkább a narrátor anekdotikusan mesélõ hangja az elsõdleges a regényben, a mikszáthi elbeszélésmódra emlékeztetve. Ez a narrátori hang válik az egymást kiegészítõ fragmentumok összetartásának egyik alapelemévé.

A másik alakító jegy az elbeszélõi technika oszcillálása az egész és a töredékek közti széttartás és közelítés terében, míg végül a 'farkasember'-mítosz leírásában (277-278) és a szerelmi szál teoretikus fejtegetésében (203, 207) látszik fókuszálni, majd újra szétszóródni, s egyben értelmezni a címet és az alcímet is, mely az érzelmek, érzékek és érzékelések területén találja meg közös határát. Nem nyugvópontot jelent mindez, ahogyan a zárófejezet Madách-parafrázisa is elárulja („nincsen más gyõztes a teremtésben, csak"), hanem ekként is egy hagyomány folytathatóságának kérdéskörére utal, illetve rákérdez a kontinuitás lehetõségére. A zárás egy pszeudo-locus amoenus, a (lehetetlen) szerelem (lehetetlen) kertjének felidézése, az Ezeregyéjszaka csalóka kertje és egy festõi Rousseau-kép, mely felidézi az író Rousseau HéloVse-kertjét is - de mindez csak a képtelenséget és a visszahozhatatlant emeli be a gondolatok játékába.

Mert a könnyed játékra helyezi a hangsúlyt Kõrösi Zoltán regénye, és - legyen bár határozott írói intenció eredménye - 'vegyeskönyvnek' látszik, azzal az erénnyel, hogy a szerzõ a szétesés határán egyensúlyozva valamiképpen mégis összetartja a szöveg egészét, és - ami talán a legfontosabb - megalkot egy diszpozíciót már a könyv elején, amelynek a regényben végig jelenléte, itt-léte van, és amely egy sajátosan jellegzetes világ utórezgését tudja kelteni az olvasóban, megajándékozva õt az olvasás gördülékenységével, a befogadás ritmusos sodrásával. A regényben megalkotott világ, mely az események szintjén riasztó és élhetetlen, a stílus szintjén mégis harmóniát, elfogadást, életörömöt sugároz. Mindezzel együtt mégis olyannak tûnik az Orrocskák, mintha egyszerre volna bajai halászlé és citromtorta is, mely persze nem feltétlenül válik hátrányára, de mindenesetre óvatosságra int. A játék öröme, könnyedsége, az írás öröme, önfeledtsége és élvezete mellett az írás-játék egzisztenciát (ex-istentiát) kockára tévõ mélységei és örvényei sem kerülhetõek meg.

1 Esterházy Péter: Hrabal könyve, 95. o.

2 Pesti Szalon, Budapest, 1994.

3 Jelenkor, Pécs, 1996.

4 Jelenkor, Pécs, 1997.

5 Pl. Solymossy nyomozó, aki A tárt szárnyú lepke távirdászaként viselte ugyanezt a nevet.

6 Kijárat, Budapest, 1999.

Forrás: Jelenkor 

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés