|
There are no translations available
(négy mondat a határokról)
Rózsika néni, aki a kora hetvenes években (még korántsem néniként) a csodálatos siófoki éjszakában dolgozott, majd egy, a csepeli szabadkikötőben bezárt áruszállító konténerben kis híján megfulladva jutott ki Triesztbe,
hogy aztán meg se álljon Brüsszelig, és feleségül menjen Vital bácsihoz (aki már akkor is bácsi volt), s többszörös háztulajdonossá válva ne csak a használt ruháit küldözgesse, illetve magával hozza nyaranként az óhazába, de a rendszer porladásával néha ő is vendégül lássa a rokonokat, Rózsika néni segített nekünk, ifjú házasoknak, hogy autónk legyen: apósommal és anyósommal közösen az összegyűjtött pénzünket belga frankra váltva besétáltak egy brüsszeli autószalonba és várakozás és habozás és kérdések nélkül vásároltak nekünk egy vadonatúj Skoda 105 GLS típusú autót.
Egy hétre rá ezzel a Skodával indultunk el (még mindig ifjú házasok) Lisszabonba, egy nem létező Európa nevű kontinens túlsó végébe, piros filctollal berajzolt út a térképen, hogy egy évig haza se jöjjünk, tejfehér köd Székesfehérvártól, kék útlevél, 90 km/h, bejáratós autó, a második napon már álmomban is vezettem, Genovánál kisütött a Nap, aztán úgy is maradt egy éven át.
Kilencven napra szólt a vízumunk, arra készültünk, hogy hazatérve rendőrségi ügy lesz belőlünk, az elindulásunk előtt néhány nappal egy Grósz Károly nevű ember arról beszélt, hogy a magyar utcákon a fehér terror réme fog fenyegetni, egy nagy, fehér rém, mire pedig hazajöttünk, a Hősök terén eltemették Nagy Imrét is, Hegyeshalomnál arra se méltattak bennünket, hogy egy rossz szavuk legyen, vigyorgó határőr integetett, menjünk tovább, kiteszi az ember a lábát hazulról, és rögtön kicsórják alóla a rendszert.
Mit tehettünk volna, eladtuk a Skodát, Rózsika néni még évekig, a haláláig küldözgette a ruhákat, a legtöbb még most is ott lapul egy siófoki szekrény mélyén, úgy, ahogy megérkezett, jerseynadrágok és flitteres blézerek, lehet, hogy a határok felszívódtak, mint a trieszti konténerben a levegő, de azért jó tudni, vannak még biztos pontok az életben.
|