|
There are no translations available
Tizenötödik alkalommal került megrendezésre a
Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál 2006. szeptember 6-10.
között a Budai Várban. A kísérő rendezvények egyike, Mészáros István
fotográfus kiállítása a Magyar Nemzeti Galéria A épületében. A tárlatot
rendezte Szalay Zoltán.
Kőrösi Zoltán kiállítás-megnyitója:
Hölgyeim és Uraim!
Tegnap délután, amikor egy barátomtól megkérdeztem, hogy szerinte
milyen is egy jól sikerült kiállítás-megnyitó szöveg, ő rám nézett, kis
ideig figyelmesen vizsgálgatott, majd csak ennyit mondott: Rövid.
Gondolkodott még, majd hozzátette: nagyon rövid.
Nos, ezt a mélyről felszakadt szakmai utasítást szem előtt tartva
igyekszem most elmondani Önöknek, miért is tartom igazán ünnepi
alkalomnak, hogy összegyűlhettünk e helyütt, Mészáros István
fotográfiái előtt.
S hogy mindenekelőtt tisztázzam, milyen volna az én viszonyom a tokaji
borhoz, s a tokaji-bodrogközi tájat, a tokaji szőlőt páratlan
érzékenységgel megjelenítő Mészáros István fotóihoz, hadd meséljek el
egy anekdotát néhai kollégám, Jókai Mór hagyatékából:
"A magyar földesúr beül Bécsben a vendéglőbe, s sorra nézegeti gyanús
szemmel az asztalra felrakott szűk nyakú üvegeket, mikben az asztali
bor állt, előre elkészítve vízzel, s spiritusszal, berzsennyel, s más,
afféle drága eszenciákkal.
Odainti a pincért: micsoda borok ezek?
Az elmondja, hogy itt meg ott termettek, Alsó-, Felső-Ausztriában,
Stíriában meg Morvában, s más efféle híres bortermő országokban.
Hozz belőle tizenkét iccét - mondá a földesúr.
A pincér rábámul:
- Sokan lesznek hozzá?
- Csak magamnak hozd.
Ez az ember úgy iszik, mint egy ökör, gondolá magában a pincér, s elhozta a tizenkét icce bort.
Most hozz neki dézsát, s töltsd bele - parancsolá a földesúr.
Már úgy fog inni, mint az ökör, erősíté magában a pincér, s dézsába tölté a hozott borokat.
- Így. (Mondja a földesúr.) Már most hozz két palack tokajit, s állítsd bele a dézsába - hűteni."
Nézem Mészáros István fotográfiáit, a szeretet-teli tudással
fényképezett tájat, a mesterség finom fogásait, és engem senki nem
beszélhet le immár arról, hogy Mészáros, ha bort csinálna, hát igazán
jó bor volna az.
Aszú, a legjavából.
Nagyon sárga, narancsos és ananászos, gyümölcsös és olajos, diós és kenyérhéjas tokaji.
Mert olyanok ezek a fotográfiák, mint az a bor, az a tokaji aszú,
amiről Csokonai Vitéz barátunk írt, azon kaland után, amikor kis híján
eltévedve az aggteleki barlangban, barátaival végre kikeveredett a
napvilágra, s jófajta borral vigasztalták magukat:
"Óh, tokaji aszúszőlő, hogy hoztad le te a Pluto fejedelmi
ebédlőszobájába, a Persephone ágyasházába, az örök éj nyugvó kanapéjára
azt a bódítani nem tudó örömöt, mellyel csak a földfelettiek
vidulhatnak. A kilenceringésű Stix, a vezető Charon, a pislogó fáklyák,
az Erebus gyémánt boltja, a setétség hideg mennyezeti, a csendesség,
félelem, borzadás, a köveken iszonykodó halál elfelejtette vélünk, hogy
életbe vagyunk; de Te, Te visszacsorgattad belénk lapos bikkfádból az
életnek mind emlékezetét, mind viszonti édes felejtését."
No hát ez az.
Az életnek mind emlékezete, mind viszonti édes felejtése.
Erről beszélnek Mészáros István fotográfiái. Legyen tudásunk és bátorságunk örömünket lelni benne.
Forrás: Terasz
 |
Works 
RSS-csatorna hozzászólásai