Ez a máskülönben talán nehezen hihetõ eset a Zalaegerszegi TE pályáján történt, a Gyõri ETO elleni futballmérkõzésen. Afféle ál­mos, szürke meccs volt, és ahogy szokott, a hetvenedik perc táján már valami távoli múltba süllyedt a kezdet, az elsõ néhány izga­lommal teli perc, de még elérhetetlenül messze maradt az öltözõt, a padot, a zuhanyozót jelentõ hármas sípszó is. Aki látta már, az tudja: ilyenkor csak a zakatolás, az idõ lopása van, az izzadtság, és a tehetetlen unalom.

Nos, ez az eset akkor, ott, a Zalaegerszegi TE pályáján, a het­venharmadik percben történt.

Egy céltalanul elõrevágott egerszegi felszabadító rúgás után ugyanis egyszer csak eltûnt a labda. A huszonkét játékos, a bírói hármas, a kispadok, az a néhány ezer nézõ, de még a televízió ka­merája is láthatta, ahogy Lovas, az egerszegiek beállósa a fejét le­hajtva teljes erõvel a középpálya felé küldi a játékszert, ám a követ­kezõ pillanatban a kezdõkörben, körülbelül ott, ahol a bõrnek kel­lett földet érnie, csupán egy világoskék kezeslábasba bújtatott cse­csemõ tartott négykézláb mászva a középponthoz. És a labdának sehol semmi nyoma. Aztán, talán még fél perc sem telhetett el, azt is lehetett látni, hogy íme, mégis megvan, hiszen az a világoskék csecsemõ akkor már nem is mászott, hanem négykézláb állva néze­getett körbe-körbe, de úgy, hogy közben ráfeküdt a labdára, a keze és a térde is éppen csak leért a fûig, a feje pedig minduntalan oda-ütõdött a bõrhöz. És a szájából a nyál a fekete-fehér ötszögekre csörgött, hiszen az a csecsemõ erõnek erejével meg akarta kóstolni a bõrre nyomott feliratot. Egy darabig így hintázott, de persze a labda kigurult alóla, õ pedig a fûre hengeredett, és már csak a kicsi kezek és lábak kalimpálása látszott.

Aztán az a csecsemõ megint négykézlábra állt, és indult újra a labda után. Alig egy méter talán, ennyit kellett csak megtennie.

Csend volt a stadionban, néma maradt a bíró sípja is, és a televí­zió riportere sem jutott szóhoz.

És amikor az a világoskék kezeslábasba bújtatott csecsemõ már éppen újra elérte a labdát, hogy megint csak ráfeküdjön a fekete és fehér ötszögekre, és megkóstolhassa azt a piros betûkkel nyomott feliratot, akkor mindenki, a játékosok, a bírói hármas, a nézõk, de még a televízió kamerája is, egyszóval egyszeriben mindenki azt láthatta, hogy ott, a pálya közepén, a kezdõkörben nincsen senki más, csak a labda. A labda, amit Lovas, az egerszegiek beállósa vá­gott ki a tizenhatos elõl. A labda, ami most elhagyatva hever a fiivön.

Csecsemõnek, vagy bármi ehhez foghatónak pedig sehol semmi nyoma.

A hátralevõ negyedóra eseménytelenül telt el. Kiegyenlített me­zõnyjáték folyt, a kapuk nem forogtak veszélyben. Jellemzõ, hogy a nézõk már a lefújást jelentõ hármas sípszó elõtt hazaindultak: lát­hatta bárki, ott már nem történhet semmi érdekes.

A gól nélküli mérkõzésrõl készült rövid tudósítás, jogosan, unal­mas, szürke játékról beszélt. És arról, amit a közvetítés összefogla­lójában a televízió riportere is fontosnak tartott megemlíteni. Ar­ról, hogy ha nem jön végre valami gyökeres változás, akkor, úgy tûnik, nincsen már semmi remény.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés