|
There are no translations available
(A közös írás és a közös meccsnézés biztosan nem jön be nálam, kint a pályán meccset nézni, az még igen, nyálas szotyihéj a nyakba, plussz kurvaanyázás, ezek azért viszonyítási pontok, de hogy egy közös képernyő előtt, amikor folyton elmagyarázhatják neked, hogy mit láttál, közben még bökdösnek és lappogatnak is, begyulladt hangszálak, az majdnem olyan rossz, mint elküldeni egy elkezdett szöveget, hogy innentől folytasd te, aztán majd nyomjad vissza.
Igaz, már a spanyol-orosz első felét is a Mikszáth téren láttam, mert Sári Laci, a világ kimagaslóan legjobb focikedvelő-magyar-tibetológusa rávett néhány pohár sörre, a szünetben hazaosontam, de legalább már sejtem, mi a buli ebben: iszonyú mennyiségű csaj izgul az asztaloknál, köldökök és melltartópántok, van olyan is, hogy csak magukban ülnek, úgy értem, hogy az egész asztalnál csak csajok, gyanús, hogy Fernando Torresre jobban visítanak, mint Zsirkovra, akkor sikongatok én is, víííííva Espagna, mit nekem a Nationalelf.)
Mi izgulsz fiam, benne lesz holnap az újságban.
Sergio Ramos és Casillas, Torres és a Xavik, nem kell ezt magyarázni, a spanyoloké a legmozgékonyabb és legkombinatívabb középpálya (nem is tudom, miért arra figyelek folyton), miénk a legjobb vállalat, mondja a meccs előtt Aragones.
Kit érdekel, hogy Ballacknak vádligondjai vannak, amikor nekem is.
Sör vagy sangria, azért ez mégse mindegy, a spanyolok öt középpályással állnak fel, viszont mindegyik csatár, két magyar kisgyerek életre szóló élményt szerzett, minden csapatból léggömb lett, Enrique Iglesias a legnagyobb latin sztár, a szurkolók élőképet formáznak.
Eszem egy rántotthúst, baromira csíp a zöldpaprika.
Klose csap le, a beívelés tökéletlen, Schweinsteiger a kancellárasszony kedvence, Rosetti nem fúj, Casillas jobban, mint nemrég Rüstü, kis embereknek kis szöglet, bemutatott már egy-egy megingást.
Megjegyzem, nekem inkább sangria, gyümölcs és cukor nélkül, sok jéggel.
Nem volt kéz, borda volt, Lőw ugyanazokra támaszkodik mint Klinsmann, Ramos hátulról megrontotta, Lehmann pocsékul jött, 1:0., megint Torres, Ballack vére, Senna takarít, mint Harvey Keitel a Ponyvaegényben, Silva picit hosszú.
Eszem még egy rántotthús, a paprika fele még megvan, a szünet ődöngve el.
Iniesta körhintába ültető képessége érvényesülhet, helyzettel kecsegtető szituáció, Marchena kezd csúnya dolgokat tenni, Metzelder hosszú lábai elcsenték. Állandó életveszély a kontráknál, hipp-hopp, jön Frings, a középre tett labdának szeme nem volt, ha a kézen kívül bármely testrész előrébb van, Kurányi a túloldalon, ez már egy másik német csapat, a beadáshoz még az égimeszelőknek is gólyaláb kellett volna. Hosszú volt a megkerülős, van idő visszazárni, jön Güiza, csatárod helyett csatárod lehetnék, melyik testrésze volt ez, erőlteti a futóversenyt, úgy tűnik, hogy beérett, megcsípte az arcát, mint egy nagymama, lesz-e a német küzdeni tudás, Jansen nagyot, elhiszik-e már a spanyolok, Európa nagy része gondolja most, hogy kiabálni kéne, három perc a hosszabbítás, nézi az óráját, kétség nem fér hozzá, hogy teljesen megérdemelten, a lelki Chomolugmát milliméterek választják el a Mariana-ároktól.
Na jó, még egy sangria, sok jéggel.
Tegnap Gazdag Jóskáék tönkrealáztak bennünket a komáromi fociban, kicsi terem és nagy gólkülönbség, ez is megvolt, jöhet a nyár.
(Készült a Litera fölkérésére)
 |
Works 
RSS-csatorna hozzászólásai