| Lefordulás |
|
|
|
| Írta: Administrator | |
| 2007. március 04. vasárnap 18:27 | |
|
"Sok-sok Kőrösi Zoltán van, a többségét én sem ismerem..."
A környékünkön lebontották a régi házakat és új, elegáns negyedet építenek. Amikor, még az ágyból - kinéztem az ablakon, láttam, hogyan dolgoznak a daruk; mozdulatlanok, miközben a drótkötél megfeszül a csévéléstől, aztán váratlan gyorsasággal fordulnak át, könnyedén és gyorsan, akárha élvezetből tennék. Láttam azt is, ahogyan a közelebbi vasszerkezet leállt. A fülkéből felkapaszkodva egy ember araszolt a daru végéhez, hátra, ahol a betonsúlyok vannak. Óvatosan, de magabiztosan mozgott, szinte sétált, láthatólag nem először ment végig a keskeny járaton. Amikor kiért a betontömbökhöz, komótosan nekikészülődött, körbenézett, nyújtózkodott, aztán kigombolta a nadrágját, és vizelni kezdett. Ott állt, fent, vagy harminc méter magasan, egy vaskorlátnak dőlve, és az egész vasszerkezetet egyensúlyban tartó betontömbökre vizelt. Alatta meg, ahogyan mindig is, csillogtak a háztetők, meg-megrezdültek a fák, a játszótéren futkároztak a kutyák, siettek az emberek, ébredezett a város, szemetelt a sárga eső. A számítógépem fölötti parafa táblán színes rajzszögek rögzítik a jegyzetlapokat. Tíz könyvet írtam az elmúlt években, regényeket, novellákat. Sok-sok Kőrösi Zoltán van, és a többségét én se ismerem. Húsz évig legalább annyi időt töltöttem a futballal, mint az irodalommal. Tudom, hogyan kell lefordulni a védőről, tudom, mit jelent az Achilles-ín húzódás, a kilencven perc az hány másodperc, tudom, hogyan kell megtartani a labdát. Apámék öten voltak testvérek, öt fiú, a legidősebb és a legfiatalabb közt húsz évnyi különbség. Negyven évvel ezelőtt a nagyapám szívrohamban halt meg, s most, az elmúlt év során követte őt három fia is. Szívbajban haltak meg valahányan. Negyvenöt éves vagyok. Reggelente, amikor a feleségem és a fiam elindulnak, odaülök a gépemhez. Egyszer, egy novemberben Franciaországban voltam, Colmarban, a könyvvásáron. Hölgyeim és Uraim, ez, amit most hallanak, ez a magyar nyelv – mondtam a könyvbemutató közönségének. Nevettek. Olyan vicces volt, ott messze földön ez a magyar nyelv. Én is nevettem. Reggelente, ha csak félig húzom fel a redőnyt, és a lyukacskákon besüt a nap, sárga fény csorog végig a falakon. Sárga fény a falakon, az asztalomon, a gépemen, sárga fény csorog rajtam is. Testcsel és lefordulás. Akárha élvezetből. Igen, csakis élvezetből. Hiszen mi más. Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
|
| Utolsó frissités ( 2007. december 30. vasárnap 19:23 ) |
RSS-csatorna hozzászólásai
| < Előző | Következő > |
|---|
