Most jöttem meg a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben rendezett író-olvasó találkozóról , mely
igen jól sikerült. Jóhangulatú, családias légkőrben zajlott le végig. Az író közvetlenül, egyszerű emberek számára is
érthetően beszélt a műről, keletkezéséről, felelt a kérdésekre. Többek között arrra a kérdésre is őszintén felelt, amikor megkérdezték: ferencvárosinak vallja-e magát. Válasz: pesti, s utána ferencvárosi.
Láthatóan ezt várták a jelenlevők. Azt érzékeltem a légkörből, hogy a jelenlevők többsége ferencvárosi lehet, ez alól én sem voltam kivétel.
Ám a végén már nem is a Délutániról beszéltek, hanem a Ferencvárosról. Büszkék arra, hogy van írójuk, s az író, a jelek szerint, ahogyan telnek az évek, egyre inkább annak fogja érezni magát.
Érződött a Gyűjtemény vezetőjéről,hogy őt is jó érzéssel tölti el az, hogy van egy író, aki színvonalasan ír Ferencvárossal kapcsolatos műveket, melyeket érdemes elolvasni, s akit a kerület saját írójának érez.
Meg kell említenem a szerény, kedves, kevés beszédűnek tűnő Burger Barnát, aki, ha a könyvhez fűződő munkájáról volt
szó, művészetéről, hozzáértéséről tett tanubizonyságot, mindenki számára érthetően beszélt a próza és fénykép összhangjáról, a Kőrösi Zoltánnal való közös munkáról.

O. Sz.

Az biztos, hogy én nagyon jól éreztem magam, ezúton is köszönet a Ferencváros Helytörténeti Gyűjteménynek, Závada Pálnak és Kaszás Gergőnek, de korántsem mellékesen mindazoknak, akik nem csupán eljöttek, de remek hangulatú beszélgetést kezdeményeztek... köszönöm.
kz