sok és kedves ember(ek), köszönet!
kz

Az új kiadás dedikálása a Könyvfesztiválon, ápr 22-25, Millenáris.
kz

Tisztelt Kőrösi Zoltán!
Engedje meg, hogy kifejezzem a köszönetemet azért az élményért, amit könyve - Milyen egy női mell? Hazánk szíve - elolvasása jelentett a számomra. Be kell vallanom, hogy ez év februárja előtt nem ismertem egyetlen írását sem, bizonyítva, hogy milyen keveset tud az ember, még ha olvasónak is tartja magát.
A feleségem jóvoltából megkapott regénye azért volt nagy élmény a számomra, mert olyan kérdéseket ír meg benne, amelyek nekem is a legfontosabbak közé tartoznak, és az ezekre a kérdésekre adott válaszai is jórészt megegyeznek az enyéimmel.
Az idővel való viaskodás engem már elég régen jellemez, s ebből a könyvből világosan kiderült, hogy a szerzőt is. Nem is tudom, hogy volt-e korábban a kezemben olyan írás, amely ennyire szépen, gyakran költői mondatok segítségével, próbálta volna meg láttatni az idő hatalmát, ugyanakkor az egyetlen esélyünket is megfogalmazni ezzel a hatalommal szemben. Megélni, átélni kell az időt és nem túlélni! Tényleg. Mert a zsugori idő egyre csak zsugorodik, ha idézhetem kissé szabadon Esterházyt.
Talán Bunyinnál olvastam, hogy minden embert az emlékeinek a minősége határoz meg. Hát, az Ön könyve, az idő megélésével kapcsolatos határozott véleménye ezt a gondolatot alaposan megerősíti. De a regény vége felé még ettől is tovább megy, amikor leírja azt, amit a végtelent, a korláttalan létezést kereső ember a legbölcsebb pillanataiban megfogalmazhat. "Hiszen téved az, aki úgy hiszi a teljesség, vagy netán a fájdalomnélküliség volna a boldogság. Nem, a boldogság egyszerűen csak annyi, hogy elhisszük, nincsen is idő." Sajátos alkotói technikája, ugyanazon mondatoknak különböző korokban és különböző helyeken élő szereplőkkel való elmondatása segít elhinnünk a fenti tételt.
Még egyszer köszönöm a regényt és a dedikációt is. Muito obrigado!

Üdvözlettel: Soós Mihály