Mikor és hol lesz ez pontosan?
ff

Hát ez közben felkerült a honlapra, azt hiszem...

Kedves Zoltán,
gondolatban ma sokat voltam Fehérváron, a Sziget utcában, az iskolában, ahol ugyan még soha nem jártam, de magam előtt láttam az érdeklődő fiatalokat, éreztem az iskola légkörét, a semmi mással össze nem téveszthető iskola-szagot, ami engem is emlékeztet arra, hogy valamikor én is diák voltam.
Tudom, hogy rengeteg az elfoglaltsága, de kérem, ha lesz kis ideje, a honlapján pár mondattal írja meg, hogyan zajlott le a nem mindennapi esemény, elég érettek voltak-e a diákok a mű megértéséhez, melyik részt olvasták fel a diákok,melyiket a tanárok, volt-e a végén valamilyen megnyilvánulás a hallgatók részéről?
Örülök a regény töretlen sikerének, a születő új ötleteknek, melyek nyomában még többen ismerhetik meg műveit.
Azoknak, akik közreműködői és hallgatói lehettek a Milyen egy...mű ismertetésének, bizonyára emlékezetes marad hosszú ideig amit láttak, hallottak.
Nagyon jó ötlet volt, hogy Magát is meghívták, hogy a végén egy tanárjuk és Zoltán között volt egy párbeszéd, melyről azt gondolom, még közelebbről és jobban megismerhették a sokak számára kedves művét.
Lehet, hogy a Hangoskönyv bemutatására is sor kerül a diákok, tanárok előtt, majd valamikor egy más alkalommal, akár a jövő évi Könyvtár napon? Vagy egy hosszú iskolai buszkiránduláson?
További sikert kívánok: O. Sz.

Kedves Szidónia,
nagyon köszönöm, amit írt. Roppant különös érzés volt a régi iskolába visszamenni, összetöpörödtek a falak és a terek, de aztán újra ugyanaz volt minden, mint régen... vagy nem egészen, én már nem.
hogy milyen volt a hosszú felolvasás?
Reggel nyolckor kezdték, én dél után értem oda, 10 percenként váltották egymást, önkéntes jelentkezés volt előre. (Megkérdeztem, mielőtt sajnálni kezdtem őket.) És persze volt, aki szépen olvasott, volt, aki kevésbé--- hogy aztán ebből a regény mit adott nekik, azt nem tudom. Nekem mindenesetre erős hatású volt hallgatni őket...
Fél háromig tartott, aztán beszélgetés következett, ami (persze!) hosszabbra nyúlt a tervezettnél, remélem, nem unalmasabbra a vártnál.
És persze úgy van, hgy majd most, az elkövetkező napokban derül ki igazán, hogy a diákok (és tanárok) mit gondolnak erről az egészről...
És is kíváncsi vagyok, megígérték, hogy elmesélik...
kz

Ide másolom a helyi lap beszámolóját is... kz

Megjelenés dátuma: 2008. október 21. 04:27.00
Szerző: Kocsis Noémi

Székesfehérvár - Reggel nyolctól az első szóval kezdődött, aztán kora délután végződött egy kortárs regény felolvasása a Sziget úti fiókkönyvtárban. És a diákokhoz eljött az író is.


Nem olvas a fiatalság kortárs magyar szöveget. Persze ez legalább annyira áll messze az újdonságtól, mint a reggeli vekkercsörgés, csakis azért írjuk le ehelyütt, hogy rögtön meg is cáfolhassuk valamelyest. Ugyanis a telekis diák olvas. Legalábbis azok, akik részt vettek tegnap reggeltől a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, valamint a Sziget utcai fiókkönyvtár programján. Ez az iskolai könyvtárak világnapjához kapcsolódott, s éppen azért találta ki két könyvtáros, Kalincsákné Molnár Zsuzsanna (Sziget u.) és Zseli Klára (Teleki), hogy a ma élő szerzők művei felé terelgethessék a diákság figyelmét. Hogy ne gondolja azt az olvasó diák, miszerint az irodalom az, ami ahhoz köthető, aki már halott. Hozzá kell tennünk, az olvasó diákság azért nem így működik : igenis, kedvtelve olvassák Varró Dánielt, Lackfi Jánost, Tóth Krisztinát, Böszörményi Gyulát, Berg Juditot, illetve a fehérvári illetőségű szerzők közül Balajthy Ferencet, Sohonyai Editet. Csak kell valaki, aki felhívja a figyelmüket, megkóstoltatja velük az irodalmi gyümölcsöt - akár a hagyományos író-olvasó találkozókon keresztül is.


Tehát a tegnapi felolvasás. Reggel nyolckor Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? - Hazánk szíve című, történelmet-szerelmeket is megjáró regényét kezdték felolvasni - egy szuszra - a diákok, 9-12. osztályosok. Mint a jó receptekben, személyenként tíz perc jutott egy-egy diákra - ki előadva, ki csak úgy odakenve tudta le a szöveget, utóbbival kapcsolatban némiképp félve súgom minden irodalomtanár rémálmát, miszerint nem tud szöveget értelmezni, jobban mondva szövegösszefüggéseket érzékeltetni a diák - ha ez a mondat nem volna túlságosan egyszerűsítő és álságos. De ami tény, tény: határozottan el kell gondolkodnunk a fenti állítás igazságtartalmán, ha például a keramitkocka szó szinte leküzdhetetlen akadályt jelent egy felolvasás során, a szeles, esős volt a város kezdetű mondatból pedig széles, erős volt a város lesz. Megkérdezve néhány diákot, legalább ennyire elegyes a kép: van, aki kerek-perec nem szeret olvasni és kész - és van, akinek még tetszett is a Kőrösi-szöveg. Maga az író - aki a Teleki Blanka Gimnázium egykori diákjaként tegnap végigjárta az egykori alma matert, és az őt kísérő, róla portréfilmet készítő operatőr kíséretében a város egyéb helyszíneit is - egyébként nem kerített nagy feneket az egy szusznak. A Litera.hu iroldami portál főszerkesztőjeként is tevékenykedő író kérdésünkre azt mondta, zsigerileg, fizikailag élvezetes regényt akart írni, s nagyon örül, hogyha őbelőle nem kötelező lesz, hanem ilyen, zsigereket megmozgató szerző.


A két ötletgazda könyvtáros pedig szorgalmasan gyarapítja az állományt kortárs művekkel. Szeretnének hagyományt csinálni az eseményből - hónapokra előre kidolgozták a tervet, kit hívnak meg és olvasnak fel egy szuszra. Így is lehet majdani klasszikusokat teremteni.