|
A könyvfesztivál egyik sikerkönyvének ígérkezik a most József Attila-díjjal kitüntetett Kőrösi Zoltán Kalligramnál megjelent új regénye. A címe: Milyen egy női mell? Hazánk szíve. Ma délután négykor mutatják be az Írók boltjában.
A címválasztásról szólva Kőrösi Zoltán arról beszél, hogy
boldognak és szerencsésnek érzi magát, mert a regénye a
legfontosabbról, a szerelemről beszél. Ritka pillanat egy író életében,
hogy a szó szoros értelmében megkeresi őt egy regény témája. Előző
könyve, a Budapest, nőváros olvastán sokan szólították meg őt, hogy
Budapestről, a városról beszélgessenek. Így történt, hogy egy olvasója
levélben írt neki az életéről, a családjáról, s a levélváltást
hamarosan személyes találkozás is követte. A hosszú beszélgetésekből
aztán nemcsak egy fordulatos élet- és családtörténet, de lassan-lassan
egy lenyűgöző, titkos szerelem története is kibontakozott.
Tulajdonképpen
ez a szerelem, ennek a szenvedélynek a története a regény alapja,
mondja Kőrösi Zoltán. Egy önmagát kétely nélkül és boldogan feláldozó
nő története, egy magával ragadó sors, amely összefonódik más asszonyok
történetével, szerelmeivel, életével. A regény ráadásul a klasszikus
családregény megújítását kísérli meg: mintegy kétszáz év magyar
történelmét meséli el vágyakon és csalódásokon, boldogságokon és
szenvedéseken át. Egy Pest-Budára vándorló galíciai zsidó család, egy
dunai tutajon egészen Baranyáig lehajózó morvaországi német telepes
család sorsa és egy alföldi parasztcsalád története olvad össze
szerelmekben, háborúkban, hétköznapokban.
Igen, bólint a
kérdésre Kőrösi Zoltán, a történetek és cselekmények túlnyomó része
valóságos élettörténeteken alapszik. Ez is magyarázhatja a regény
sűrűségét: az, hogy a sorsok egybecsengéseit, apró részleteit,
motívumait használhatta fel. Aztán a nyelv teremtő erejéről és működési
módjáról elmélkedik: arról, ahogy éveket, évtizedeket átugorva simítja
össze az eseményeket, hogy aztán a szüntelen áramlásban váratlanul
megnyisson és kibontson egy-egy állóképet. Szakasztott, mint az
emlékezet.
Más kérdés, mosolyog Kőrösi Zoltán, hogy a valóban
megtörtént dolgok tűnnek olykor a legregényesebbnek, az pedig, ami az
írói képzelet szüleménye, talán nagyon is valóságosnak hat. Milyen a
kenyeresláda íze a kenyérben? Milyen a jegeskocsi után a macskakövön
csillogó jégszilánk? Milyen a beszakadt Angyal utcában egy szovjet
harckocsi? Milyen egy női mell? Én tudom - mondja, hogy hol lakik
Magyarország szíve, s azt is tudom, hogy ebben a regényben benne rejlik
a válasz, és boldog vagyok, ha megtalálja az olvasóit.
Forrás: Népszabadság
 |
RSS-csatorna hozzászólásai