|
Romkert http://mek.oszk.hu/02600/02695/index.phtml
"Mészáros Péter, ez a szünidejét töltő ötödéves egyetemista diák egy
vaskos könyvet a hóna alá szorítva átvágott a Péter-Pál templom
mellett... keresztülment a csöndes Bástya utcán, majd a Romkert
vaskorlátja mellé kanyarodott, hogy néha-néha a lassan eloszló felhőkre
sandítva végre hazaérjen."
| regény |
Jelenkor Kiadó |
Pécs, 1997 |
A mai magyar posztmodern regény szándékoltan, kidolgozottan "hamis regény".
Van benne ügy, nyomozás, szerzői okoskodás, kulturális-irodalmi referencia.
Kőrösi Zoltán új regényében a Mészáros Péter nevű, nyári szünidejét töltő székesfehérvári
egyetemista egy rejtélyesnek képzelt ügy nyomára bukkanva sodortatja magát az
eseményekkel. Véletlenül egy fotót talál, és azt hiszi - s vele együtt a titok
valós rejtélyében hívő olvasó -, hogy a képen a kötet szerzőjével, "Kőrösi
Zoltán"-nal azonos író kisgyerek kori képét fedezte fel. Mészáros ebben
a hitben megveszi "Kőrösi" egyik korábbi regényét, s ezt meg a talált
fényképet forgatva, zavaros lélekállapotban Alcsútdobozra megy, hogy kiderítse,
mikor készült a kép és hogy van-e köze egymáshoz a fotódokumentumnak s a nevezett
írónak. A híres kastélyparkban és a faluban dilettáns és kissé abszurd riporterként
egy homályos élettörténet részleteiről tud meg egyet s mást: az 1972-ben készült
fénykép és a kocsmai beszélgetések közben felszedett, érdekesnek tetsző információk
nemigen igazolják sem a fiatalember nyomozati késztetéseit, sem a tárgyi pontoskodást.
A képen látható kisfiú valószínűleg egy bizonyos k.z., s a vele együtt lefotózott
kislány állítólag meghaltak.
A több napon át folyó kutatás támpontjai - tán a Fejér megyei helyszínek topográfiai
és hangulati lenyomatait kivéve - a regény lapjain lassan szerteoszlanak. Aminek
az is eszköze, hogy a jellegzetesen posztmodern, kihívóan nárcisztikus-ironikus
regényötlet szándékosan fiktív és a maguk egydimenziósságában papírmasészerű
alakokat mozgat. Ezért aztán nem könnyű kideríteni, hogy a szerző miért járatja
végig - tetszelgő, folyondáros mondatkonstrukciók tehertételével - az önfelemésztő,
mintegy önmagát megsemmisítő epikai folyamatot az olvasóval. A "főregény"
és a beépített másik mű - a Mindenszentek című, amely a Kádár-éra társadalomszociográfiáját
családi miliőben ábrázolja - koncepciója feltehetően egy jelképet rejteztet:
az alcsúti helyszín furcsa műemlékromját, abszurditását képezi le a prózaforma.
A főhercegek híres kastélyából is csak a homlokzat maradt meg, s az üres ablakokon
át a "semmibe" látunk. Valószínűleg a "regény a regényben"
posztmodern változata, az eltűnt múltnak a többféle epikai diskurzuson keresztül
való fel nem támaszthatósága itt a prózaforma "negatív" tétje. Remélhető,
hogy a regény szollipszizmusa - egyfajta szellemi szórakozást nyújt majd a mai
posztmodern irodalom iránt érdeklődőknek.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
A teljes mű letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
A PONT Kiadó orosz nyelven, Jurij Guszev fordításában adta ki a regényt 2003-ban.
 |
RSS-csatorna hozzászólásai