Az egykor szép (de legalábbis szebb) napokat látott városi Árpád-fürdő öltözőjének előtere. Hosszú pult, mögötte apró dobozos szekrényfal, számokkal, kulcsokkal a kis ajtók többségében. A falon feliratok, FÉRFIAK, NŐK, nyilakkal, KABINOK, SZEKRÉNYEK. NE SZEMETELJ!"
"Egy vándorcirkusz hátsó bejáratát látjuk oldalról, azt a köztes teret, ami egyaránt szolgál a manézs előtti várakozásra és a raktározásra. A porondra vezető út tehát a színpad hátulján vezet keresztül, ám az ott mozgó alakok mintegy mellékesen jelennek meg a nézők előtt, csupán áthaladnak a színpad hátsó terén, s eltűnnek a kívülről látható sátorponyva mögött.
Egyébként a tér tele van zsúfolva különböző kellékekkel és félredobott anyagokkal. Hordók, fűrészporos zsákok, kötelek, karók, felesleges nézőtéri padok, és hordozható állványú plakátok, amelyeken a HUNGÁRIA NAGYCIRKUSZ - CIRKUSZ ÉS VARÁZSLAT - előadásának hirdetése látható."
"Lerobbant lakásbelsőt látunk, valamiféle hallt, vagy nappalit, ahonnan a lakás többi helyisége nyílik A bútorok a nyolcvanas évek eleji kelet-európai dizájn jellegzetes termékei: szekrénysor, fotelek, dohányzóasztal stb. A szoba hangsúlyos helyén egy még feldíszítetlen karácsonyfa áll. Egyébként kifejezetten zsúfolt a lakás, az a fajta, ahol a tér inkább a bútorok közötti járatokból áll.
A háttérben hatalmas készülődés zajlik. A színfalak mögül bútortologatás hangja hallatszik, zajok, zörejek, aztán megjelenik csupa mészpötty ruhában (ócska melegítő) Apci egy meszesvödörrel és egy meszelővel, nagyot fújtatva lerakja az asztal mellé, maga is leül."
