Nem is volt igazán éjszaka, csak koromfekete lepkék kerültek elő, egyszerre sokan lettek, összetapadtak és eltakarták a fényt, érezni lehetett a testük puhaságát, és ha valaki visszafojtotta a lélegzetét, hát hallani lehetett az alig-alig mozduló hártyás szárnyak zizegését is, aztán már minden egyes szárnycsapást, néha, ha valahol rés támadt közöttük, felvillant egy-egy apró fény, úgy, akár a csillagok.

Vizesek a kövek, a zenepavilon ferde tetején csomóba gyűrődtek a levelek. Valamikor felriadtam, de nem tudtam eldönteni, az eső kopog vagy galambok toporognak a párkányon.

Nem mozdul semmi, akiknek sietni kellett, már elmentek, a többiek az ablakban állva várnak. Köd van, attól csúsznak messzebb a házak, nagy, elfekvő állat, éppen csak látni a lélegzését.

Egyik nap olyan, mint a másik, kérdés, hogy ez ígéret vagy remény.

Reggel, amikor Lozsádi Károly kiment a fürdőszobába, keresnie se kellett, a kádon, vagy a fehér csempén, esetleg a fali tükrön azonnal megtalálta a legyeket.

Minden reggel kettő vagy három, soha nem több.

Nem repültek el, várakoztak.

Figyelte őket, miközben vizelt, aztán sorban leütötte valamennyit.

 Tudható, a foci körülbelül annyiban különbözik az élettől, hogy az egyikben világosan láthatóak a pályát határoló vonalak, mi több, a sarkokat még élénk színű zászlók is jelölik.

Az egyikben világosan látni, ki hová tartozik, ha gólt ér el valaki, annak többen is örülnek.

Az egyikben nagyjából ki lehet számítani, hogy meddig tart a küzdelem, és ha nem is túl sokat, de mégis lehet beszélni azzal, aki végül lefújja az egészet.

Vasárnap, tavasz

Fűszag van és süt a nap, egy merő labdapattogás a reggel, már a redőnyön is átszökött, most meg beömlik az ablakon, jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás, átzubog a fény a még kopár ágak között, visszapattan a macskakövekről, hajnali nedves a fák törzse, barnább foltok a barna kérgeken.

Két hete még tél volt és vastag hó, amikor a túloldalon, a hangszerjavító előtt egy Opel elütött egy férfit, na jó, nem is elütötte, nagyobb volt a riadalom, fellökte csupán, ahogy kilépett a cukrászda ernyője alól, rögtön tömeg verődött össze, nézték az olajos sárfoltot a piros sídzsekin, odabentről hoztak neki egy párnás széket.

Csend támadt a kocsiban, amikor az a nő felkapaszkodott a villamosra, alig néhány napja jött meg a nyár, mégis olyan volt már a város ebben a melegben, mint a napon felejtett levelestészta, hártyák és rothadás, forró levegő csúszkált a zsíros rétegek között, összezsúfolódtak az izzadó testek,

Hirtelen és nyersen zuhant ez a nyár a városunkra, tegnap még tavasz volt, hűvös és párás reggelekkel tűntek elő az éjszakából a fák és a bokrok, most pedig már alig, hogy felkel a Nap, átbukik a háztetőkön, és máris lelassulnak a mozdulatok, pattog a táguló macskakő,

Úgy jött meg ez a tavasz, hogy folyton fújt benne a szél,