- A címről elsőként a nagyon sárga napsütés, a redőnyön beszűrődő fény jut az eszembe. És aztán az, hogy akkor van ráérő időd, ha bizonyos döntéseket ehhez végiggondolsz és megteszel. S miközben természetesen egyfelől bántóan közhelyes, nyegle ez a kijelentés, mégiscsak igaz, hogy a legtöbben éppen ezt a döntéssort nem gondolják végig, s főként nem hajtják végre. Nemhogy abbahagyják, hanem eleve eltolják maguktól. Hiszen erről beszél folytonosan Rilke is a fiatal költőnek írt leveleiben, s ezt a kérdést hessegeti el magától a hétköznapokba gyűrődött ember. Példának okáért úgy alakítod ki az életed, az egymás után soroló napjaidat, hogy a már-már gépiesedő ritmusukban is legyen belső szabadságod, pontosabban legyen ráérő időd. Ahogy Hrabal írja egy helyen: a jó gazda ölni is tud, tudja, hogy néha el kell pusztítani a felesleges kismacskákat. Látszólag ellentmondhat egymásnak a tervezés és a felszabadultság, viszont akár olyan folyamatos munkának is nevezhetem ezt, amivel, mintha csak hálás lennél, megpróbálod egy kicsit is komolyan venni a létezésedet, s válaszként magadon dolgozol. Egyre szaporodik körülötted és benned az idegen anyag, és egyre inkább beledarálódsz a saját szokásaidba - másfelől meg érezni kezded a sallangok mögött a lényegesebb dolgokat, s próbálod is ehhez igazítani a döntéseid. S ha már megfogalmaztad a kérdést, akkor eldöntheted, hogy mifélét gondolsz az érvényesülésről, a kapcsolatokról, az irodalmi életről és egyéb ilyen henye dolgokról. Mert ne tegyünk úgy, mintha ne tudnánk, mindenfajta jelenlét, legyen szó egy irodalmi estről vagy egy-két sör legurításáról vagy egy focimeccsről, akarat kérdése is, mindenfajta fogyasztás számít a fogyasztóra, a következményeket, például az időd beszűkülését, a lehetőségeid lecsupaszodását és elsorvadását viszont magaddal kell elszámolnod.