Tizenöt éve dolgozik a Magyar Rádióban, s most tavaszra jelent meg a tizedik könyve, számokkal talán így jellemezhetnénk Kőrösi Zoltánt. Legutóbbi regénye, a „Milyen egy női mell? Hazánk szíve” című regény a Budapesti Könyvfesztivál és az elmúlt hetek nagy sikere volt, s vélhetően sok további olvasóra számíthat majd az Ünnepi Könyvhéten is. Kőrösi Zoltán 2002 óta a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségének főszerkesztője.

- Milyen egy női mell? Hazánk szíve" címmel jelent meg az idei Könyvfesztiválra a tizedik kötete. Bár előző könyve, a „Budapest, nőváros" után olvasói talán számíthattak a nő és a táj közt meglévő szoros kapcsolat további mélyítésére, mégis, mi a magyarázata a kettős címadásnak?

- Valóban nem címről és alcímről van szó, hanem két összetartozó megnevezésről, melyek a szándékom szerint együtt mutatják meg azt, amiről ez a családregény szól. Test és lélek kétszáz évnyi történetét szerettem volna megírni, három összeolvadó család fordulatos sorsát. Egy olyan történetet, ahol a szerelmek és szenvedélyek végső soron egy ország történetét beszélik el. Boldog vagyok, hogy a jelek szerint ez a regény megtalálta az olvasóit, a visszajelzésekből úgy érzem, mintha újra és újra beszélgethetnék azokkal, akikről tulajdonképpen ez a história szól. Már a regény létrejötte is hasonlóképpen történt: a Budapest-könyvem után megkeresett egy hölgy azzal, hogy beszélgessünk, elmondaná, miként élt egykor a családja, s a hajdani Angyal utcában miként élte ő az életét. Amikor aztán megismerkedtünk, az is kiderült, hogy az életének van egy titkos, lenyűgöző szerelmi története - hát valahogy így jutottam el ennek a regénynek a megírásáig.

- Tíz könyvet említettem, idén kapta meg a József Attila-díjat is. Korábban Örkény-díjjal jutalmazták, kétszer nyert az ÉS novellapályázatán, az Édes anyanyelvünk-pályázat első helyezettje lett. 2004-óta az Év könyve megtisztelő címet is birtokolja. Hogyan osztja meg az idejét, illetve miként választja szét az íróiságát és a rádiós munkáját?

- Kivételes szerencsémnek tartom, hogy a jósorsom másfél évtizeddel ezelőtt a Rádióba vetett. Azok közé a rádiósok közé tartozom, akik egy szakma felől érkezve eszközként nyúltak a rádiózáshoz, s mi tagadás, a médiáról máig igen-csak ellentmondásos a véleményem. Más kérdés, hogy itt egy olyan szellemi műhelyre találtam, ami nem csupán lehetővé tette számomra az írói munkát, de akár a szakmai tapasztalatok, akár a barátságok révén inspiratív közegnek is bizonyult. S miközben valósággal elrémülök attól, hogy nocsak, immár tényleg elment tizenöt év, egyre gyorsul az idő, közben azt is tudom, hogy ezek a barátságok felmérhetetlenül sokat jelentenek, s megmaradnak nekem.

- 2002-ben jött létre a Művészeti Főszerkesztőség, aminek a főszerkesztője lett. Valójában ez a főszerkesztőség mintha kicsit külön állna még a Magyar Rádión belül is...

- A Művészeti szervesen összetartozik a három adófő-szerkesztőséggel, s ez így van rendjén. Az viszont igaz, hogy a hajdani irodalmi szerkesztőség is egyedülálló szakmai műhely volt a hazai elektronikus médiában, s közel öt éve, mióta egy bátor és szakmailag nagyon helyes döntéssel létrejött a Művészeti Főszerkesztőség, az irodalom mellett már a kultúra más területeit, filmet, színházat, képző-művészetet is bejárhatjuk. Megtisztelő, hogy hozzánk tartozik a Rádiószínház, a Rádiókabaré és az Elektroakusztikus Stúdió is. És amikor azt mondom, hogy felkészültség és alaposság, akkor természetesen mindazokra a szerkesztőkre, dramaturgokra, rendezőkre és hangmérnökökre, az ő mindennapjaikra gondolok, akik jóban és rosszban kitartva a rádiózás mellett, valóban egyedülálló munkát végeznek itt. Példának okáért immár ötödször kitelepülünk az Ünnepi Könyvhétre a Vörösmarty térre, egy hétig ott dolgozunk. Jöjjön el mindenki, nézzék meg, micsoda remek emberek! Az én sorsom hozzájuk van kötve.

Forrás: RTV Részletes