| Eégedetlenség |
|
|
|
| Írta: Kőrösi | |
| 2008. február 26. kedd 11:47 | |
|
- Bozó Andreáról - Minden embernek van egy olyan belső, soha nem változó kora, életkora és önmagáról alkotott képe, amiben a leginkább azonosnak gondolja önmagát önmagával. Én vagyok én, amikor huszonöt éves vagyok. Én vagyok én, amikor tizennyolc éves vagyok, legalábbis ott belül. A többi csak merő tévedés, na jó, mondjuk ráadásnak. Nem tudni, mit csinál az a nyomorult tükör. Szerb Antal úgy fogalmazza ezt meg, hogy mindenkinek van egy ideális (még ha nem is boldog) állapota, amikor a leginkább harmóniát alkotnak a vágyai és az adottságai. Egy jellegtelen férfiból hirtelen szép öregember lesz, egy érdektelen gyerek vonzó fiatalemberré válik, egy gyönyörű fiatal nő rémisztően csúnyul meg a középkorúságba lépve. Addig jó, amíg van titok.Laikusan azt gondolnám, hogy például ezért is lehet érdemes színészként élni. (Pláne színésznőként.) Ahány jól megcsinált szerep, annyi beszédmód; kérdések az időről és a korról, annyi megbízható külső tekintet. Hiszen a szerepek, mint valami kibővített létezések, olyan időutazások is, melyek ennek a tudatos-tudattalan egész-ségnek, boldogságnak a megkérdezhetőségét és lehetőségét adják. Lehetőséget, nem többet.Talán ez a folyamatos keresés, ez az utazási képesség, ennek a különös, testen kívül megtalálható súlypontnak az érzékelése az egyik olyan többlet, amitől a mesterség tudásán felül egyszer csak eldől, hogy egy jó adottságú mesteremberből igazi színész lesz-e, vagy megmarad az ügyes kézimunkával gyakorolt terítőhímzésnél. Amikor a bevált és tudott fogások (látszólag akaratlanul is) olyan szerkezetet alkotnak, olyan többlet-tudást, ami tulajdonképpen már nem is kereshető vissza ésszerűen. Nos, nem tudom, milyen gyötrelmekkel, nem tudom mennyi munkával, hány évadon át alakult ez így, ám látom, érzem, tudom, hogy Bozó Andrea immáron nem egyszerűen csak egy jó színész. Több, egészebb, titkosabb annál.Pedig, azt hiszem, sok esélye lehetett annak, hogy valami könnyű önhittség kényelmessé tegye. Szépség, kellemetesség, jó pályakezdés; minden adott volt. Vagy ha nem minden, akkor is lehet úgy, mintha. A miskolci Nemzeti Színház stúdiójából Lázár Kati és Jordán Tamás Merlinjébe került, egyebek közt olyan szerepekkel, mint Fassbinder Karinja, Gogol Dunyasája, Móricz Rozikája az Úri muriból. A Merlin után Székesfehérvár, aztán egy év szabadúszás, s 2002 óta, immáron öt éve Eger, a Gárdonyi Géza Színház. A klasszikusoktól a legújabbakig utazgathatott, megpróbálhatta és megmutathatta magát Csehov Másájától az Éjjeli menedékhely Násztyáján át Mrozek Tangójának nagymamájáig. Fontos és jó szerepek sora egyebek közt Garcia Marquez, Moliére, Shakespeare, Goldoni, Goethe, Kőrösi (hm, hm! Az a Galambos Anci…), Bacsó, Ödön von Horváth, Feydeau darabjaiban. Tévedés ne essék: nem mindig főszerepek. Olykor azok, olykor pedig nem kisebb műgonddal megélt epizód-alakítások. (Mint például az épp ezen okból díjazott „Brigi” figurája „A jó pálinka itassa magát, avagy az asztal” című előadásban.) De. Alighanem éppen ez Bozó Andrea egyik fontos tudása: a tehetség, a szorgalom, az alázat és az alkalmazkodás, ahogy együtt vannak, ahogyan így, együtt működnek. Mert azt ugyan nehéz volna megmondani (nem is olyan lényeges), hogy mi is az a siker, a receptjét azonban ismerjük a klasszikus mondásból: két százalék inspiráció, kilencvennyolc százalék gyakorlás. Másképpen mondva: bizony, a kegyelmi állapot csodája, nevezzük ihletnek vagy bármi másnak, nem utolsósorban a gyakorlás, a szorgalom, azaz a bevésés alázattal gyakorolt nehéz munkája révén érkezik meg. Tudni és dolgozni kell. Az immáron automatikusan is végrehajtható mozdulat, és ehhez képest az az apró elmozdulás, ami egy egész estének, egy egész műnek értelmet ad. Éppen, ahogyan Nádas Péter idézi a nagyszerű Wagner-énekesnő, Anna Silja szavait a szerep, például Brunhilde alakításáról: „nem lép át sehonnan sehová. Kívül van. Kívül áll, és nézi, figyeli.” Azaz: kívül önmagán is. Máshol van. Elemeli és újraérti. S hadd mondjam el: a magam részéről tán ezt a konokságot bámulom a legjobban Bozó Andrea színészetében. Elemeli, mert már annyira tudja. Jó, persze, tudom, vannak alkati dolgok is, amelyeket, ha nem volnának, tán hiába is igyekezne megszerezni. Orgánum, testi adottságok, centiméterek, szemek, arcbőr, miegymás. De értsük jól: ebből, ezekből még nem következne az a hihetetlen átalakulási képesség, az a belülről jövő fény, amitől az a bizonyos másság a kivételes pillanatokban bekövetkezhet. Nem minden szép nő lesz színészmesterséget gyakorló ember, és nem minden színészmesterséget gyakorló emberből lesz igazi színész. Konokság és tehetség, így, együtt. S mindehhez egy mifelénk kevéssé emlegetett, holott roppant fontos képesség: a színészi intellektus. Bozó Andrea jó ízlésű ember, a Kosztolányis értelemben az. Ezért tudja érteni is szerepbeni létezését, ezért lehet meg a színészi eszköztárában a humor is, és ezért tartozik a hazai színpadokon nem túl gyakorta látható, a szerepüket intellektuális értelemben is feldolgozni képes színészek közé. Az a fajta folyamatos építkezés ez, amit például egy író (jelen esetben én) igencsak nagyra tud becsülni: elvégre kedvesség, érzelmesség, a test működése nem csupán megérezhető, de meg is érthető. A szöveg jó esetben olyan test, amit az ösztön és az intellektus együttesen jobban felöltöztethet, mint külön-külön. (Első kézből mondanám: ahogy Bozó Andrea egy hangoskönyv felvételén egy bizonyos Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? Hazánk szíve című regényét belülről, egészen belülről tudta elmondani… nos, hát legalábbis megható és megtisztelő volt. Az volt és az marad.)Minden boldogság egyforma, a nyugtalanság, a keresés az izgalmas. A sok fontos szerep, a mesterség tudása, s a kegyelmi pillanatok: nem tudom, hogy Bozó Andrea sikeresnek gondolja-e magát. S nem tudom, hogy elégedett ember-e, elvégre a sikerekből ez még nem következik. De látom, érzem és hiszem, hogy színészként soha nem lesz megelégedett: soha nem áll meg a lehetőségnél. Keres, gyakorol, tud. Érettség, egész-ség. Amikor folyton azonos önmagával, a saját korában van. Elemel, kilép, néz. Addig jó nekünk, afféle nézői sorokból bámuló többieknek.Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
|
| Utolsó frissités ( 2008. február 26. kedd 11:54 ) |
RSS-csatorna hozzászólásai
| < Előző | Következő > |
|---|
