- Kaszás Gergőről -  

Tudható, hogy vannak olyan színészek, akik, ki tudja miként, egyszerűen kimaradnak az idő rendes múlásából. Ki tudnak maradni. Persze, kétség ne legyen, azért sorjáznak velük is az évek, múlnak és jönnek a szerepek, lám, esténként most már férfihősök lesznek, bajuszos, zord apák, hosszú fülű szamarak, pocakgyanús, meglett emberek, ám mégis.

Ezek a színészek valamiként egy másfajta időszámításban élnek.

Állítólag a felnőttség, a végesség azzal a szomorú tudással kezdődik, amivel az ember fokozatosan leveszi s elveszti magáról a lehetőségeit. Nem leszel már űrhajós, világválogatott futballista, s nem is hiszed, hogy hegymászó, államelnök, felfedező válhatna belőled – vékonyodik és hegyesedik az életed.

Egyre nagyobb a hétköznapok hatalma rajtunk.

S akkor ezek a színészek… ez a Kaszás Gergő pedig hiába játszik nagypapát, hiába válik belőle hősszerelmes, lovag, Don Juan, hamiskártyás és ködlovag, Peer Gynt, Faust és Aureliano Buendia ezredes, kalap ide, kalap oda, gigerli cipő és buggyos nadrág, ez a Kaszás Gergő folytonosan egy elálló fülű kamasz is tud lenni.

Az is-en van a hangsúly.

Nem csorbulni, nem kevesebbnek lenni soha.

Gergőnek lenni.

Az a fajta kamasz, akiről Bogumil Hrabal írja a maga gyerekkorát felidézve, hogy megesett vele, hazafelé menet, hogy egy járókelő a túloldalról leszállt a biciklijéről, átjött az innenső oldalra, lekevert neki egy irtózatos nyaklevest, majd elégedetten továbbtekert – a nézése, az arckifejezése miatt.

Hogy helyre tette a világot mégis.

Hogy Faust is, meg az Éjjeli menedékhely Bárója is, de közben mintha ott ülne a szája sarkában az a pimasz, már-már gúnyolódó, kamaszos félmosoly.

Intellektus és ösztön.

Belül lenni, úgy, hogy közben ki is tudjon nézni, mi több, kívülről is rá tudjon nézni, Faustra, Aureliano Buendiara, Peer Gyntre, s persze Kaszás Gergőre is. Ha jól sejtem, lényegében valami ilyesmi lehet a színészség titka: a test, és mindehhez a folyton kacsingató értelem. A tudás, amit, tévedés ne essék, se ingyen, se könnyen nem adnak – csak éppen nem különösebben sokan indulnak el érte ezen az úton. Kaszás Gergő ugyanis a honi tájainkon oly fájóan ritka intellektuális színészek közé tartozik, ami nem csupán annyit tesz, hogy éppenséggel roppant olvasott és művelt ember, hanem azt is, hogy kevés olyan alkotót láttam még, aki ennyire ízekre szedte, megrágta és bekebelezte, újra és újra szétszedte és megértette volna a feladatát.

Úgy értem, az aznap esti feladatát és az évekre szólót is.

Azt, hogy színész akar lenni és miért akar színész lenni.

Mert akkor, ha már így, annyire erősen és ennyire ízekre szedve az övé az anyag, akkor lehet csak igazán elengedni az ösztönöket, akkor lehet egy erősebb lét érintésével játszani. Úgy megközelíteni például egy már-már tudattalan, animális létet, az ösztönök szabadságát, hogy abban , az odáig vezető útban iszonyú akarat, rengeteg gyakorlás, az intellektus kontrollja van.

Különös, hogy Kaszás Gergőnek, legalábbis az életrajza valami ilyesmit sugall, e gyakorláshoz például meg kellett tanulnia szakítania. Szakítani például a fénnyel, a könnyebb örömmel. Merthogy egyébként már gyerekszínészként sikeres volt (Magyar Rádió), aztán meg ugyan csak harmadik alkalomra vették fel a főiskolára, ám közben már a Nemzetiben stúdiózott. A főiskolán Zsámbéki Gábor osztályában tanult, s a Katonában gyakorolva korántsem a hamadik alabárdost alakította, hanem Shakespeare-darabokban játszott komoly és feltűnést keltő szerepeket.

Na ugye, mi kellhet még?

Ösztön és intellektus.

Hogy a lovak iránti szenvedélytől (ugyebár, az erősebb lét) vezettetve beiratkozik állattenyésztést tanulni a kaposvári főiskolára, ez még csak hagyján. S hogy az ország egyik legjobb színházában főszerepre készülvén a próbarend és az állatenyésztési órák hirtelenjében összeegyeztethetetlennek tűnő sokaságát úgy oldja fel, hogy szezon közepén odahagyja a színpadot, talán még ez is elképzelhető. (Képzelhető a fenét.) De hogy lerúgja magáról a virágszirmokat és a reflektorfényt, ösztönből, indulatból, kamaszságból, azonnal, s ráadásul úgy, hogy aztán ezt soha meg ne bánja, no, ez azért már egy kicsit…

Nem csorbulni.

Huszonöt éves és már élettörténete van.

Más kérdés, hogy aztán nem csak a főiskolát végzi el, de részt vesz egy nagyszabású nemzetközi színészprodukcióban (s tegyük hozzá, éppenséggel a halálos lélegzettel odahagyott Zsámbéki Gábor ajánlásával!) Németországban, szerepeket játszik a Vígszinházban, ahol szívesen látják és szerződést kínálnak neki… De.

Már megint a de. Úgy osztogat gyilkos sebeket, hogy föl se pillant közben.

Úgy akar otthon lenni, hogy közben azt mutatja mindenkinek, annak is, aki nem akarna látni, hogy nincsenek otthonok, nincsenek biztonságos, védett helyek.

Veszélyes ember.

Mert erre fogja magát, és nem leszerződik, hanem alapítóként belevág egy ködös és bizonytalan kísérletbe, Szentiván éji álom, Bárka színház.

Szeretett társak és szeretett célok, siker és visszhang… de. Hát persze. Amikor már úgy ítéli meg, színésztársaival együtt, hogy kibicsaklottak az eredeti célok, s letűnt már az összetartozás, akkor egy pillanatig se habozik: választ, kilép, újat keres.

Lebeg, ha az kell.

Harmincöt évesen háromszor tudta már újrakezdeni.

S ehhez képest fogja magát, elfogadja Csizmadia Tibor hívását, s lesz Egerben az új társulat legnagyobb csillaga. Merthogy – érzelem és intellektus – immár nem csupán a szabadság élményét ismeri, de tudja, hogy az alkotáshoz a társak megválasztása ennek a szakmának az egyik legfontosabb bölcsessége. Fantasztikus szerepeket alakít sorozatban, hogy csak a legutóbbiakat említsük, Faust, Polixenes a Tél meséjéből, Szoljanij a Három nővérből, Peer Ibsen-Grieg darabjából. S az egyik leglenyűgözőbb: Katurian Martin McDonagh Párnaemberében.

Ha a pályáját látva nem tűnne ez igencsak vészt jósló megjegyzésnek, azt mondanám: már megint, újra a csúcsra ért. Siker, fényszóró, virágszirom. De hát azért is Kaszás Gergő,  mert ez már egy másfajta magasság, mint a húsz évvel korábbi sikerek. Például tudhatja, hogy nem csupán az ugrás íve, a dobbantás, a léc földtől számított távolsága számít, hanem alatta a föld és a levegő szerkezete. Bizony: nem a kamaszosság kopott meg, hanem a bölcsesség és a mesterség tudása halmozódott.

(Egyszer, hazafelé ballagtam, amikor összeakadtam vele Budapesten, a Körúton. Nem is tudtam, hogy nagyjából egy környéken lakunk, ballagtunk hát tovább, miközben ő hosszan mesélt a házról, ahol az édesanyja lakik, a lakókról, az emberekről, az utcáról. Úgy beszélt, akár egy író. Vagyis még úgyabbul, hiszen szinte oda se figyelve, félkézzel szórta el a történetet, mint egy adakozó keleti herceg. A legjobb regényem befejező fejezetét neki köszönhetem; csak úgy, ott a járdaszegélyen tette le elém.)

Szóval itt van velünk egy érett, komoly, nagy színész, akihez persze időnként biztosan le akarna szállni a biciklijéről az utca túloldaláról a megszokásokat kedvelő ember… Egy férfiú, aki nem csorbul, Gergő marad.

Tegyük hozzá, a hangja mellesleg az egyik legképzettebb szinkronhang az országban. És hogy úgy tud úgynevezett „vidéki színész” lenni, hogy nem csak a színészi tudása, de az ismertsége is (ha ez értelmes mondat így egyáltalán?) bárkiével összevethető.

Rémületes, de olyannyira sokat tud a színészetről, hogy attól tartok, már megint a szabadságon gondolkodik.

Nevetséges, hogy a magyar film (több, mint féltucatnyi produkcióban játszott) miért nem használja, szerepelteti őt jobban.

Rémületes, de olyan komolyan lehet írni róla, mintha nem lenne az egész fickó egy nagy pohár angolkeserű. Jászai-díj és egyebek.

Úgy hiszem, jó lehet vele egy színpadon, és jó lehet vele barátnak lenni is. Két korántsem mellékes dolog.

Azt meg nem tudom, nem tudhatom, mi jöhet most a pályáján. A másfajta időszámítás. Férfikor, érettség és miegymás. Párnaember, Faust, Don Juan, Aureliano Buendia. Na jó, Galambos Papi is… Ösztön és intellektus.

Ellenben mi, a párnás székeken ülők,biciklisták és nem biciklisták, nyaklevesekkel és anélkül, itt, Budapesten, Egerben, Pécsett és akárhol, jó ha tudjuk, jó, ha figyelünk: egy, a szabadságot ismerő remek, nagy színész van előttünk.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés