| Ahol az a kicsiisten lakik |
|
|
|
| Írta: Kőrösi Zoltán | |
| 2006. március 27. hétfő 00:00 | |
|
Van idő, megy még az ifimeccs, na, látod, ez az, böki meg a vállamat G., te már az életben nem leszel ilyen szép buta, soha nem is jutsz föl az első ligába. Nincs időm válaszolni, csak legyintek, mert a lépcsőn fújtatva jön föl B., liheg és integet, hiába minden, mondja, most már én is elhiszem, hogy az anyag természetes állapota a romlás, kiveszett a tisztesség az emberekből, és ahogy hozzánk ér, nem is köszön, ledobja kopott fekete sportszatyrát, és csak bólogat. Azért, mert a kezdés előtt húsz perccel még csak öten vagyunk?, kérdezi L., de az arca komoly marad, látom, nem is néz B.-re. Ugyan, legyint Sz., kezdés... és mutatóujjával feljebb tolja az orrnyergén a szemüvegét, kezdés... az ember gondolja meg, mekkora legyen az önbizalma... De B.-t nem lehet visszatartani, csak ennyit vet előre: Domka úr, és ettől a névtől csend lesz, csend: hangtalanul suhan el a sarkon a szombat délelőtti negyvenhetes villamos, a fekete kerekek fölött a sárgára mázolt kocsik, mintha egy k.u.k. schwarz-gelb csapat, egy Budapesti Iszkra Olajbányász futna ki a Gamma-pálya salakjára, követve a bírót és a piros zászlós partjelzőket... Ám B.-nek még ez sem elég, mert hozzáteszi: szegény, szegény Domka úr, és ezt már tényleg nem lehet elviselni, hát most mi van, rúg spiccel a fekete sportszatyorba G., talán ilyen hamar elfelejtetted, milyen lelkesen szurkolt a Kelennek, pedig ő volt a bíró, elfelejtetted, ahogy állt a tizenhatosnál, és üvöltött: rúgd már be, rúgd már be, de aztán nem mutathatott a kezdőpontra, és csak dühösen a levegőbe... Ezt én még így sem értem, vonja meg a vállát G., kérdezz engem, veregeti meg a vállát diadalmasan B., elvégre te vagy a bankár, majd én elmondom neked, mi az a piacorientált élet, miben áll a körülmények kényszerítő hatalma, majd én elmondom azt, hogy Domka úr egyszerűen a környezetének az áldozata... hiszen nem történt más, csak a Kelen SC feljebb akart jutni egy osztállyal, és nincs ember, aki kiszámolhatná, hány fröccsöt, zsíros kenyeret és málnát, kevertet és sört jelentene ez az osztálykülönbség, tolonganának a vevők a büfé tornácán, és nem lenne felső határ... és én tudom, hogy ez egy igazi fegyelmi ügy, mégis csak annyit mondhattam: nem szabad bántani Domka urat, hiszen ki ne tudná, hogy az élet és a harmadosztály szűk ruha, amit előbb utóbb kinövünk, vagy észrevétlenül elkoptatjuk... Na, vége, nyújtózott nagyot L. a harmadik sípszóra, néztük, ahogy az ifisták lehorgasztott fejjel sétálnak az öltözőbe, harákolva nyálat gyűjtenek és nagyokat köpnek a porba, éppen úgy, ahogyan azt a nagy ok csinálják a tévében, most mi lesz?, hajolt ki a vaskorláton G., szóljunk a bírónak vagy várjunk még?, nyugi, mutattam hátra, a bej árat felé, megj ott I., tizenegyen vagyunk és van már szerelés is, I. vállán a piros Jermak hátizsák a sárga mezekkel, a fekete sportszárakkal és a fekete nadrágokkal, gyerünk, bólintott L., és nem is beszéltünk többet, fogtuk a táskákat, és lemásztunk a lépcsőn, a kettes öltözőbe menjenek, mutatta a szertáros, csak B. állt még a lelátón, a szemüvege csillogott a délutáni fényben, hosszúlépések és kevertek, nagymálnák és a sok zsíros kenyér, mondta maga elé alig hallhatóan, istenem, istenem, szegény Domka úr... csapott, mert a center mellérúgta... akkor azért nem egészen így beszéltél, nem? Éppen ez az, vigyorog B., az emlékek hatalma!, én tudom mit jelent, de azt is tudom, hogy a múlt heti fordulóban szegény Domka úr gyomorral nekirontott egy menekülő játékos térdének, az arcával is többször megütötte a szerencsétlen ember kezét, egyszerűen nem ismert mértéket, a földre vitte az áldozatát!, és én még csak nem is ezért mondom őt szegénynek, hanem mert előttem van az a gyönyörű pillanat, a fegyelmi eljárás a szövetségben, legyen elég annyi, hogy még engem is tanúnak idéztek, engem, aki olvasta Szent Ágostont, és tudom, hogy minden, ami rossz, az emberből belülről jön, de mégsem tehettem meg, hogy Domka úr ellen szóljak, mert ott, a szövetségben megint láttam, hogy Domka úr csak a pályán, a szépen felfestett füvön viseli a jelvényes fekete trikót, csak kilencven percig csillog a lábán a stoplis cipő, és a meccs után összetöpörödve jön ki a zuhanyozóból, kitérdesedett szövetnadrágban issza a hosszúlépést, az ezüstsípja a repedezett fülű iskolatáskában lapul, issza Domka úr a hosszúlépést és egészen kicsit lábujjhegyre áll, mert magas a pult, és ő nem több, mint százhatvan centi, elmúlt kilencven ki ló, és kihullott a haj a... Na látod, ezért csinálják meg rajtad minden meccsen a cselt, elégeli meg G., egy entellektüelből soha nem lehet igazán jó balbunkó... Várjál csak, szűkül össze gyilkosán B. szeme, ti azt még elképzelni sem tudjátok, ez egy igazi tárgyalás volt, gyönyörűen zizegős joggingban a vétkesek, a kulcstartókon virítottak a szőrpamacsok, és a sarokban ott ült Domka úr, akiről kiderült, hogy felesége is van, éppen úgy, ahogy az embereknek, csak az övé mégis más, mert az Április 4. pálya büfésnője, azé a pályáé, ahol a Kelen SC van otthon, és ha Domka úr vezeti a meccseiket, akkor a csapat mindig győz... Hozzászólások (1)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
|
| Utolsó frissités ( 2007. március 26. hétfő 12:18 ) |
RSS-csatorna hozzászólásai
| < Előző | Következő > |
|---|
Kösz, KZ
:-)