Ez a máskülönben talán nehezen hihető eset a Zalaegerszegi TE pályáján történt, a Győri ETO elleni futballmérkőzésen. Afféle ál­mos, szürke meccs volt, és ahogy szokott, a hetvenedik perc táján már valami távoli múltba süllyedt a kezdet, az első néhány izga­lommal teli perc, de még elérhetetlenül messze maradt az öltözőt, a padot, a zuhanyozót jelentő hármas sípszó is. Aki látta már, az tudja: ilyenkor csak a zakatolás, az idő lopása van, az izzadtság, és a tehetetlen unalom.

Nos, ez az eset akkor, ott, a Zalaegerszegi TE pályáján, a het­venharmadik percben történt.

Egy céltalanul előrevágott egerszegi felszabadító rúgás után ugyanis egyszer csak eltűnt a labda. A huszonkét játékos, a bírói hármas, a kispadok, az a néhány ezer néző, de még a televízió ka­merája is láthatta, ahogy Lovas, az egerszegiek beállósa a fejét le­hajtva teljes erővel a középpálya felé küldi a játékszert, ám a követ­kező pillanatban a kezdőkörben, körülbelül ott, ahol a bőrnek kel­lett földet érnie, csupán egy világoskék kezeslábasba bújtatott cse­csemő tartott négykézláb mászva a középponthoz. És a labdának sehol semmi nyoma. Aztán, talán még fél perc sem telhetett el, azt is lehetett látni, hogy íme, mégis megvan, hiszen az a világoskék csecsemő akkor már nem is mászott, hanem négykézláb állva néze­getett körbe-körbe, de úgy, hogy közben ráfeküdt a labdára, a keze és a térde is éppen csak leért a fűig, a feje pedig minduntalan oda-ütődött a bőrhöz. És a szájából a nyál a fekete-fehér ötszögekre csörgött, hiszen az a csecsemő erőnek erejével meg akarta kóstolni a bőrre nyomott feliratot. Egy darabig így hintázott, de persze a labda kigurult alóla, ő pedig a fűre hengeredett, és már csak a kicsi kezek és lábak kalimpálása látszott.

Aztán az a csecsemő megint négykézlábra állt, és indult újra a labda után. Alig egy méter talán, ennyit kellett csak megtennie.

Csend volt a stadionban, néma maradt a bíró sípja is, és a televí­zió riportere sem jutott szóhoz.

És amikor az a világoskék kezeslábasba bújtatott csecsemő már éppen újra elérte a labdát, hogy megint csak ráfeküdjön a fekete és fehér ötszögekre, és megkóstolhassa azt a piros betűkkel nyomott feliratot, akkor mindenki, a játékosok, a bírói hármas, a nézők, de még a televízió kamerája is, egyszóval egyszeriben mindenki azt láthatta, hogy ott, a pálya közepén, a kezdőkörben nincsen senki más, csak a labda. A labda, amit Lovas, az egerszegiek beállósa vá­gott ki a tizenhatos elől. A labda, ami most elhagyatva hever a fiivön.

Csecsemőnek, vagy bármi ehhez foghatónak pedig sehol semmi nyoma.

A hátralevő negyedóra eseménytelenül telt el. Kiegyenlített me­zőnyjáték folyt, a kapuk nem forogtak veszélyben. Jellemző, hogy a nézők már a lefújást jelentő hármas sípszó előtt hazaindultak: lát­hatta bárki, ott már nem történhet semmi érdekes.

A gól nélküli mérkőzésről készült rövid tudósítás, jogosan, unal­mas, szürke játékról beszélt. És arról, amit a közvetítés összefogla­lójában a televízió riportere is fontosnak tartott megemlíteni. Ar­ról, hogy ha nem jön végre valami gyökeres változás, akkor, úgy tűnik, nincsen már semmi remény.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés