B. kérdése, aki mintegy statisztikai érdeklődését akarta kiterjeszteni a csapat új szerzeményére, s az ő csöndes vá­lasza: ötvenhárom, amitől a pillanatnyi csendet megtörve mindenki kapkodva öltözni kezdett, s nem hallatszott más, csak a stoplik koppanása és a gumik pattogása, mert hirtelen visszavonhatatlanná vált, hogy "hidalgónk kora közel járt az ötvenhez; testalkata izmos, termete szikár, arca csontos volt, ő maga rendesen igen korán kelt, s a vadászatot külö­nösen kedvelte, vannak akik azt állítják, hogy vezetékneve Quijada vagy Quesada volt", ami azért is érthetetlen, mert megérkezve jól hallhatóan bemutatkozott, de most, hogy hirtelen oda, az ajtó mögötti sarok felé billent az egész öltöző, figyeltük, hogy "azon kezdte most már, hogy megtisztogatta valamelyik dédősének néhány fegyverét, mely rozsdamartan, penészesen századok óta hevert valami elfelejtett zugban, aztán paripáját vette gondjába, s bár a ló pókos volt, hogy már csak szokásból rúgott, és több hiba volt benne, mint Gonella lovában", miközben készülődött mintha elhalványultak volna a meszelésen átütő salétrom­foltok, s a barna műanyag tapéta is meglebbenve vissza­tapadta falhoz,

a nap hol kisütött, hol felhők takarták el, csúszott a fű, és hideg volt, de nem, azt mondta, ne rugdossunk neki, majd csak úgy, labda nélkül melegít be, különben elfárad, mire kezdődik a meccs, s erre nem lehetett mit mondani, hagytuk, hadd hajladozzon a partvonal mellett, az üres kapura rug­dostunk, aztán a nyolc-tizedik perc táján, amikor a jobbszélen az az alacsony, göndörös hajú megugrott, és a tizenhatoson belül­ről teljes erőből lőtt, akkor ő elrúgta magát, a bal karja felnyúlt, egészen a felső sarokig, a teste átlót húzott a kapu négyszögletébe, s kiütötte a labdát, majd hangtalanul és puhán ért földet, felpattant, és berogyasztott térdekkel, előrehajolva várta a szögletet; ötvenhárom éves kapus, kapott a fejéhez L., aki döbben­ten nézte a jelenetet, s akkor a Gumigyár-pálya szélén tényleg ott volt a Bozsik, aki nyugtatgatta, meg a Czibor és a Puskás, akik szinte nem is törődtek vele, a sérült Grosics, aki figyelte, mit tud most ez a gyerek, és amikor ő meg a hetvenedik perc táján azt mondta: ez már döntetlen,akkor már tudtukis, tényleg mindegy, mi lesz itt a maradék időben, ez a meccs, ami itt van, ez eldöntetlen; s a betonbordás kerítés mögött lassan eltolatott egy tehervonat, a pálya belerázkódott a csattogásba, föl sem tűnt, hogy erre már nemigen járnak gőzösök, a füstje, mint kis szürke-fehér felhő, megállt a pálya fölött, nem mozdult még akkor sem, hogy vizes hajjal, a lábunkat húzva kijöttünk az öltözőből, ott lebegett ez a kis füstfelhő, sötét foltot takarva a kezdőkörbe, ez tényleg döntetlen lett, mondta valaki, de nem kapott választ, s elindultunk a kijárat felé, mert B. tudott egy helyet nem messze, ahol tizenhat forint egy nagymálna és egy fröccs,

egy pont is pont, próbálta meg B., de megint nem válaszolt senki, csak a kapuhoz érve fordultunk vissza, megnézni a feltúrt pályát, a kezdőkör felett lebegő szürke-fehér kis felhőt, ötvenhárom éves kapus, sóhajtotta L., és a tenyerét a tarkójára támasztva, lehajtott fejjel fordult ki a pályáról,

a tizenhat forint, egy nagymálnáért és egy fröccsért, az is, igen, az is valami.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés