"Sokan azt mondták, a csontok és a vaspikkelyek szerint a régen elfeledett elődök egykori lakóhelye rejtőzött odalent. Mások úgy hitték, hogy egy hajdani temető volt a folyómeder mélyén, és a sírokat mosta fel a víz. Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amibe megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait.

Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

(rákattintani jó) 

"Vannak női városok és vannak férfivárosok is, némelyikről csak hosszú tapasztalás révén derülhet ki, hová is tartozik, sőt, van olyan, hogy egy város az idő múlásával megváltoztatja a nemét, olykor csak apróságok döntenek, Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát, ezt akárki megláthatja, ha a Dunára néz, a Margitsziget bozontjára, a melleket formázó budai hegyekre..."

A kötetben Czabán György fotói és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény archívumából felhasznált fényképek szerepelnek.

Grencsó István fotóival.

"Csend volt, aztán valami egészen halk roppanás hallatszott, mint amikor egy roskatag fal maradványa dől le puhán, jó néhány utcával odébb, valami elhagyott telken, vagy egy korhadt törzsű fa fordulna ki a földből, hogy minden feltűnés nélkül a sárba feküdjön, s még az ágai sem recsegnek szanaszét, csupán összeszorulnak a zuhanástól, csend volt, és aztán ez a halk roppanás, és lassan, szállingózva esni kezdett az idei első hó."

Hús.

Hús meg szalonna.

Kockák.

Nagy, vörösszín, tepsinyers húsokra emlékezem.

Mi az hogy nyers hús?

Vértelen húsok.

Hússzag.

Nyers húst enni.

Asszony verve, pénz számolva, hús nyersve.

Vagyis. 

“Vagyis: álom ez, álom, tehát csupa csalékony, tünékeny, megfoghatatlan habféleség, ördög tudja, mi, viszont ebben egy kis finom kacsapörkölt vagy egy szürcsölhető, finom kis húsleveske hosszú tésztával, amely kilóg az ember egyik szája szögletén, hogy e dolgok ebben az álomban mégiscsak némi figyelmet érdemelnek ugyebár.”

"Mészáros Péter, ez a szünidejét töltő ötödéves egyetemista diák egy vaskos könyvet a hóna alá szorítva átvágott a Péter-Pál templom mellett... keresztülment a csöndes Bástya utcán, majd a Romkert vaskorlátja mellé kanyarodott, hogy néha-néha a lassan eloszló felhőkre sandítva végre hazaérjen."

"nem szabad bántani Domka urat, hiszen ki ne tudná, hogy az élet és a harmadosztály szűk ruha, amit előbb utóbb kinövünk, vagy észrevétlenül elkoptatjuk..."

Ez a kötet éppen olyan esetlegesen készült, ahogyan a hétköznapok telnek. Véletlenek és találkozások, rokonszenvek és kiváncsiságok, olvasmányok lódították újra és újra előrébb, s végül, kissé a magam számára is váratlanul, csaknem két év leforgása alatt kötetnyire gyarapodott a már elkészült beszélgetések szövege.