"Mészáros Péter, ez a szünidejét töltő ötödéves egyetemista diák egy vaskos könyvet a hóna alá szorítva átvágott a Péter-Pál templom mellett... keresztülment a csöndes Bástya utcán, majd a Romkert vaskorlátja mellé kanyarodott, hogy néha-néha a lassan eloszló felhőkre sandítva végre hazaérjen."

A mai magyar posztmodern regény szándékoltan, kidolgozottan "hamis regény". Van benne ügy, nyomozás, szerzői okoskodás, kulturális-irodalmi referencia. Kőrösi Zoltán új regényében a Mészáros Péter nevű, nyári szünidejét töltő székesfehérvári egyetemista egy rejtélyesnek képzelt ügy nyomára bukkanva sodortatja magát az eseményekkel. Véletlenül egy fotót talál, és azt hiszi - s vele együtt a titok valós rejtélyében hívő olvasó -, hogy a képen a kötet szerzőjével, "Kőrösi Zoltán"-nal azonos író kisgyerek kori képét fedezte fel. Mészáros ebben a hitben megveszi "Kőrösi" egyik korábbi regényét, s ezt meg a talált fényképet forgatva, zavaros lélekállapotban Alcsútdobozra megy, hogy kiderítse, mikor készült a kép és hogy van-e köze egymáshoz a fotódokumentumnak s a nevezett írónak. A híres kastélyparkban és a faluban dilettáns és kissé abszurd riporterként egy homályos élettörténet részleteiről tud meg egyet s mást: az 1972-ben készült fénykép és a kocsmai beszélgetések közben felszedett, érdekesnek tetsző információk nemigen igazolják sem a fiatalember nyomozati késztetéseit, sem a tárgyi pontoskodást. A képen látható kisfiú valószínűleg egy bizonyos k.z., s a vele együtt lefotózott kislány állítólag meghaltak.

A több napon át folyó kutatás támpontjai - tán a Fejér megyei helyszínek topográfiai és hangulati lenyomatait kivéve - a regény lapjain lassan szerteoszlanak. Aminek az is eszköze, hogy a jellegzetesen posztmodern, kihívóan nárcisztikus-ironikus regényötlet szándékosan fiktív és a maguk egydimenziósságában papírmasészerű alakokat mozgat. Ezért aztán nem könnyű kideríteni, hogy a szerző miért járatja végig - tetszelgő, folyondáros mondatkonstrukciók tehertételével - az önfelemésztő, mintegy önmagát megsemmisítő epikai folyamatot az olvasóval. A "főregény" és a beépített másik mű - a Mindenszentek című, amely a Kádár-éra társadalomszociográfiáját családi miliőben ábrázolja - koncepciója feltehetően egy jelképet rejteztet: az alcsúti helyszín furcsa műemlékromját, abszurditását képezi le a prózaforma. A főhercegek híres kastélyából is csak a homlokzat maradt meg, s az üres ablakokon át a "semmibe" látunk. Valószínűleg a "regény a regényben" posztmodern változata, az eltűnt múltnak a többféle epikai diskurzuson keresztül való fel nem támaszthatósága itt a prózaforma "negatív" tétje. Remélhető, hogy a regény szollipszizmusa - egyfajta szellemi szórakozást nyújt majd a mai posztmodern irodalom iránt érdeklődőknek.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

A teljes mű letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból.

A PONT Kiadó orosz nyelven, Jurij Guszev fordításában adta ki a regényt 2003-ban.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Tárgy

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés